Lovasvilág

A lovaglás az élet, a többi csak részlet!

Remény

1.nap

 

Éppen Bösztörpusztán voltunk
július 11-étől 14-éig. Elmesélem mi történt ezen a három napon a Magyarok
Országos Gyűlésén.

Első nap, pénteken hajnali négykor keltünk
fel. Kikölcsönöztük a lószállítót és mentünk a lovakért. A két ló ,Remény és
Büszke teljesen másak külsőre de a legjobb barátok a ménesben. Remény volt az
én lovam egy szürke arab telivér. Büszke apukámé ő egy kisbéri félvér és magyar
félvér keverék sárga   paci. A lakóhelyünk egy Győr melletti
kisvárosban  volt. Sajnos nekünk csak
kertesházunk volt , ezért a lovakat nem nálunk tartottuk hanem egy közeli
lovardában ,a Kentaurban.

Gyorsan beraktuk a lovakat a
lószállítóba és elköszöntünk  a lovarda
vezetőjétől Gábor bácsitól. Ő is vinni fogja majd a két lovát a tízből. A kettő
szerencsés Tüzes ,aki csak neki engedelmeskedett és Hópihe a 6 éves kanca.
Beugrottunk a kocsiba és indultunk is. 
Az anyósülésre ültem ,mert anyukám nem jött. Apa vezette az autót és
kistesóm pedig hátul ült. Az út elején a lovak kicsit mocorogtak , de utána nem
volt semmi gond.

Érkezéskor a lovak szépen
kijöttek és mi az egyik kisebb istállóba raktuk őket. Megtisztítottuk
mindkettejüket és felállítottuk a sátrunkat. Be is rendeztük gyorsan és
indultunk a vásárba szétnézni. Sok érdekes dolog volt nekem a faragott ágaskodó
ló tetszett meg nagyon, meg az ólom csikó. 
Apukám sok barátjával és ismerősével találkoztunk. Ittak pár pohár bort
és utána elmentünk nézni a mai műsort. 
Első nap nem volt sok minden. A barantások vonultak fel. Lőttek ,
ostoroztak és botoztak. A holnapi műsort is megnéztük, hogy hova kell majd
mennünk. Kilenctől kezdődött a lovas és barantás felvonuló és utána sok lovas
játék. Amit én nagyon vártam az a pusztavágta volt. Itt az győz aki a
leggyorsabb, egy pálya volt felállítva amit a lovaknak időre kellett
teljesíteni.   Észre sem vettük és eltelt
a nap a melegből hideg lett. Kezdtem fázni ,ezért a sátorhoz ballagtam a
sötétben. Az órámra néztem,  9 óra volt.
Még gyorsan bementem az istállóba elköszönni lovamtól, Reménytől. Felnyerített,
köszöntött engem. Nagyon szerettük egymást.  
Minden reggel kimentem hozzá még iskolaidőben is.  Nem dolgoztattam csak megtisztítottam és adtam
neki valami finomságot.

2.nap

Éjszaka azt álmodtam ,hogy mi
nyertük a pusztavágtát és apukámék lettek a másodikok. Épp a díjkiosztás volt
amikor azt hallottam :

-         
Ébresztő!A hasatokra süt a nap! – mondta apukám.

Erre én kikászálódtam a piros hálózsákomból
.

-         
Mennyi az idő? – kérdeztem.

-         
Csak fél nyolc van ha öt perc alatt kész tudsz
lenni és fel tudod nyergelni Reményt akkor aludhatsz még egy órát. - mondta
viccelődve.

-         
Inkább most elmegyek mosakodni. - mondtam
halkan, úgy hogy alig hallották.

Felvettem a lovas nadrágom és a
pólómat, majd indultam is a legközelebbi kúthoz. Az istálló mellett volt.  Megmostam barna szemeimet és az arcomat is.
Erre nagy nyerítés hallatszott az istállóból. Letöröltem a vizet az arcomról és
beléptem az istállóba. Egy nagy herélt pej nyerített, mert a gazdája ki akarta
vinni, hogy rárakja a nyerget és a kantárt. A nap ragyogóan világította be a
pusztát. Bementem a sátorba a fésűmért. Kifésültem gubancos barna hajam és
befogtam.

-         
Majd fényképezlek titeket – mondta Tamás (a
kistesóm) nagy mosollyal a száján.

-         
Az jó lesz, de kapd el a pillanatokat. - mondtam
nevetve- Tudod ahogy tanítottam neked!

-         
Ja ,úgy lesz .Amikor Remény és Büszke együtt
vágtázik  az a legszebb.

-         
Igen. - suttogtam arra gondolva  ,hogy a mezőn csak ők ketten vágtáznak és nem
állnak meg…

Elindultam az autóhoz a nyeregért
és a kantárért. Apát már ott találtam ahogy pakolt. Kivette Büszke cuccait és
indult is azzal a mondattal:

-         
Amikor kész vagy akkor csukd be az autót- és
odadobta az autó kulcsát.

-         
Oké –mondtam.

Remény nyerge és kantárja egymás
mellett voltak csak a nyeregalátét volt egy kicsit arrébb. Kivettem őket
leraktam a földre és becsuktam a csomagtartót. 
Elővettem a kulcsot a zsebemből és becsuktam az autót is. Már indultam
is az istállóhoz. Apa már felnyergelte Büszkét és a kantár volt a kezében.

-         
Siess - mondta- Mindjárt kezdődik a felvonulás.
Van még 10 perced.

Gyorsan felkaptam a
nyeregalátétet és feldobtam lovam hátára. Erre Remény prüszkölt egyet és rám
nézett.

-         
Mi az , miért nézel rám így? – kérdeztem
értetlenkedve.

Erre nagyot nyerített.

-         
Mi a baj ,drágám? Van valami seb a hátadon, amit
nem vettem észre?

Semmi. Folytattam a feladatomat .
Felkaptam a nyerget is és felraktam a hátára. Meghúztam a hevedert és a
kengyelszíjat leengedtem. A kantár is könnyen ment. Apukám lóra pattant és azt
mondta.

-         
Indulás!

-         
Jó csak felugrok Reményre. - mondtam gyorsan és
fent is termettem a lovon.

Lépésre fogtuk lovainkat és
indultunk a pálya felé. Amikor odaértünk megint beszélgetésbe kezdtünk az
apukámmal.

-         
Beszéltem a szervezővel - mondta- A pusztavágta
délelőtt lesz ,mert más programot raktak be délutánra. Úgyhogy ne fáraszd ki
annyira Reményt.

-         
Erre nem gondoltam. – mosolyogtam.

-         
Kettesével kell beállni.

Reményt a másik ló mellé
vezettem. Elindultak az elsők mi követtük őket.

-         
Mikor lesz a pusztavágta? – kérdeztem

-         
Két óra múlva. A felvonulás egy órás.

-         
Értem. Köszi – mondtam

Apa már nem tudott válaszolni,
mert ügetni kellett. Majd átváltottunk vágtába és körbekerültük a barantásokat.
Ők addig ostoroztak ,amíg a lovasok
körbekerülték őket és  elmentek mellőlük.
A lovak sorban megálltak egymás mellett a közönség előtt. A közönség tapsolt.

Amikor véget ért a felvonulás a
lovasok a „főutcán” végigmentek.

-         
A lovakat vezessük árnyékba - suttogtam apának.

-         
Igen - mondta vissza.

Egy nagyobb fa alá vezettük a két
lovat és én indultam egy vödörért és vízért. 
Megitattuk a lovakat, levettük róluk a nyergeket. „Fél óra és kezdődik a
pusztavágta” gondoltam. A fél óra olyan gyorsan eltelt és fel is nyergeltük a
lovakat. Szépen mentek egyenesen. Megkaptuk a sorszámokat. Harminc lovasból
apukám indult negyediknek én  pedig a
tizenharmadiknak. Ez a szám volt a kedvencem ,mert én is 13 éves voltam. Pár
perc múlva apa következett

-         
Sok sikert- mondtam.

Elindult és első helyezést sikerült szereznie, még.
Már csak hárman voltak előttünk. Apukám még mindig első volt. Ketten ,az a ló
akin egy Róbert nevezetű férfi ült egy gyönyörű fekete arab telivér volt. Ők
szerezték meg az első helyezést. Beálltunk Reménnyel a sorba.  Már csak egy nő volt és mi jöttünk. Ő valahogy
a végére ért. Mondták a nevem és indultam a rajt felé. 3, 2, 1 RAJT. Erre
Remény teljes erejéből vágtázott. Az egyik fordulónál az első jobb lába
kicsúszott alóla és nekiment a fordulónak kiállított lándzsának. Az egyik
kengyelszíj elszakadt és kicsúszott a lábam a másikból is. Remény elesett, én
átrepültem fölötte és egy kő mellett landolva beverve nagyon a bal lábamat .
Reményre néztem feltápászkodva. A ló a fájdalomtól összeesett. Én is elájultam.
Az utolsó mondat a fejemben ez volt „Semmi gond nem lesz”…